Swatch SVDK4001 - „Itt van a nyár. Na végre már ! És minden mi vele jár.”

„Itt van a nyár. Na végre már ! És minden mi vele jár.” A nyárral pedig együtt jár egy könnyű vidám automata óra.

Ez az óra pont olyan boldog, egyszerű és olcsó, mint egy R-Go sláger.

A Swatch 2004-es tavaszi-nyári kollekciójával jött ki a „Wind Up” művésznevű, kevésbé szépen SVDK4001 ref számú óra. Az Irony Diaphane családhoz tartozik, pontosabban a Diaphane Automatic. A tok műanyag és egy aluminum persely ötletes házasításából született. 

A nyárhoz kapcsolódó vízi sportoknak, illetve sport nélkül csak egy egyszerű vízben dagonyázásnak sem jó társa, hiszen csak 3 Bar a nyomásállósága, és a rajta lévő szíj sem szereti a nedvességet.

A gyári bőr-kaucsuk vegyes szíj, igazából a semmit sem szeret, mert már 3. beszíjazásnál megtört és málni kezdett, a mostani szíj egy Hirsch bőr szíj, amit kifejezetten swatchra gyártanak. Sajnos a Diaphane Automatik tokja minimálisan eltér a Diaphane sorozat többi tagjától amihez könnyű szíjat találni, ezért ezt a Hirsch szíjat is meg kellett erőszakolni hogy jó legyen.

A szerkezet az ETA által kifejezetten a Swatchnak gyártott 2842A1 kaliber (21 kő, 21.600 lengésszámú), amely figyelembe véve a Swatch Group által tulajdonolt ETA és a névadó brand házasságát, tulajdonképpen az egyetlen olyan manufakturális órának tekinthető amelyben ETA szerkezet ketyeg.

Az idén megjelenő Swatch Sistem51 hívta fel ismét az automata swatch órákra a figyelmet, és nagyon nagy marketing kampánnyal állítottak mementót a silányságnak. A Sistem51 szerkezet neve abból ered, hogy 51 alkatrészből áll az új szerkezet amelyet emberi munka nélkül csakis robotok raknak össze, ehhez képest ez a 2842 egy remekmű. 10-évvel a gyártása után, karbantartás nélkül is kb 10mp-es járáseltérés tapasztalható rajta naponta, de a hordás és a hőmérséklet nagyban befolyásolja ezt, ezért egy ügyes és kísérletező kedvű tulajdonos a pontosság terén nagyon jó eredményekkel viselhet egy ilyen órát.

Szeretem benne, hogy könnyű, lenyűgözz a vidám színe, soha nem unatkozik az ember ha elölről vagy ha hátulról nézi, jó és arányos mérete van. Óra szerető és ismerő emberek is megnézik, és soha nem szül irigységet. 

Maglite Upgrade

Untam már, hogy a formailag nagyon tetszetős Maglite zseblámpáim a Fenix és a MOL-os Varta led mellett, még a halovány jelzőt sem érdemlik meg. Pedig emlékszem arra az időre amikor Papám lapos elemes hagyományos lámpája mellett egy maglite maga volt a halálcsillag gyilkos sugara.
A másik katalizátor pedig barátom telefonhívása volt amiben pótégőt keresett az ugyanolyan mini AA-s lámpájához, amit egy közös Alfa Crosswagon Q4 ivászaton kaptunk Palotás Petrától.
 
Azt hittem, hogy van még itthon hozzá pótégőm de rosszul emlékeztem, ezért a legközelebbi Saturn látogatás során kerestem a megszokott maglite égőt, amikor megpillantottam a hagyományos sehogyan sem világító égő mellett az ígéretes Xenon Super-Bright-ot.

Nem tudtam, hogy jó lesz az otthoni Magliteokba de próba szerencse beruháztam a fél led lámpa árába kerülő pótízzókba.

Némi tanakodás után úgy döntöttem, hogy nem az Alfás MINI AA-t upgradelem Xenonosra (vagy ahogy a Nagykörösi úti nepprek mondják kszenósra) hanem a kisebb MINI AAA-t mert az teljesen használhatatlan az AA-s mellett is eltörpülő negatív fényével. Tulajdonképpen nem is lámpa hanem zseb-feketelyuk előállító. Csak meg ne tudja a TEK:)
Az AAA-t szeretném többet használni, mert a kocsi kesztyűtartójában pont annak van kiképezve egy gyári hely amibe bele tudom pattintani. Az AA pedig még elmuzsikál, legalábbis addig amíg újra nem járok a Saturnba, mert akkor beruházok még xenonba, hogy az AA-t is upgardeljem, és a lámpatest hátuljában megbúvó pótégőt is lecseréljem.

Először új elemet raktam bele (Sony stamina platinum), hogy az összehasonlítás nem függjön az elemtől.

Aztán kicseréltem az égőt, és hamarosan megtudtam, hogy teljesen jó bele.

A ledes zseblámpák mellett persze ez már egy letűnt technika, de azért még mindig használható, és ez passzol csak a kocsiba:)

Itt összehasonlítottam a hagyományos égővel szerelt nagyobb AA-s a feljavított AAA-val, a képen jól látható hogy fehérebb és jobb a fénye.

Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha zseblámpa vásárláson töri a fejét, hogy vegye egy mindegy milyen akciós ledes, ha pedig van és szereti a magliteot akkor upgardelje.  

Ilyen volt és ilyen lett:

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket

Már jó pár éve ez a karácsonyozó és húsvétozó órám. Higuchi-tól vettem a megjelenés évében 3 nappal karácsony előtt. Legnagyobb meglepetésemre karácsony napján házhoz hozta a postás!

Egy Seiko SARB005-ös, a 6R15-ös szerkezettel, fazettázott üveggel, robosztus nagy méretű acél tokkal. Azért ez az a megjelölt ünnepeken ügyeletes órám,mert a színei és fényei miatt olyan mint egy karácsonyfa dísz vagy egy hímes tojás, az extra gyors posta és a karácsonyi kiszállítás miatt pedig pláne, hogy az ünnepekkel kötöm össze. Ez a típus, egy retro (re-editon) órája a Seikónak, az eredeti típus, pont a születésem évében került a katalógusba és nem túl sokáig gyártották, ahogy ezt a re-editiont sem, nekem pedig úgy lehet születési évemre utaló órám, hogy közben egy vadonatúj óra, modern szerkezettel és a mai igényeknek és ízlésnek újra hangolva


Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

A hosszú élet egyetlen szabálya: „No sport”.* Only Sportura!

Nem tagadom én bekajálok egy-egy jó reklámot, most mégis büszkén elmondhatom magamról, hogy úgy választottam órát, hogy annak reklámja alól teljesen függetlenítettem magam.

Az együtt töltött pár hónap alatt pedig rájöttem, hogy jól választottam.

 

Szerencsére a japán seiko honlap napi frissítéssel lát el információval az újdonságokról, ezért nagyon vártam már az új Sportura alarm chronograph 2011-es modelljét.

A Sportura kollekció mindig is nagy kedvencem volt, de a 2011-essel azonnal szerelembe estem.

Aztán amikor megjelent végre a kereskedelmemben az új kollekció, a legnagyobb sajnálatomra konstatáltam, hogy a kinézet modellt focistákkal hirdetik, nem is akármilyen focistákkal hanem az FC Barcelonával a „minden idők legjobb csapatának” nevezett csapattal. Nekem a foci csak foci, a focista pedig csak focista ezért szívből sajnáltam az a dollár rengeteget amit a Seiko fizetett azért, hogy Én zavarba jöjjek a vásárlás előtt, hogy biztos jó lesz nekem, ha azt hiszik, hogy valamiféle eddig fel nem ismert foci rajongási tünetem miatt választottam az új Sporturát.

Az új Sporturát a legjobban eltalált órák kicsiny és elit táborába sorolom megjelenése alapján.

A Seikonál hagyomány a hagyományokkal szakítani. Bevált típusokat egyik napról a másikra megszűntetni, technikai újítással botránkoztatni és európai szemmel érthetetlen formavilággal alkotni ikonokat. A Sportura pedig ezen hagyománnyal úgy szakít, hogy a konkurenciával összevetve is meglepően szép, arányos és hagyományos forma világot hoz a Sportura családba, úgy, hogy ötvözi a Seiko sportórák és a Sportura család ismérveit egyidejűleg elhagy olyan formai jegyeket amelyek a Sporturákra annyira jellemző volt.

Amikor legelőször láttam az első széria Sporturát egy Auto Relay Kineticet nagyon megfogott benne a neon narancs színű másodperc mutatója, a furcsa tokformája és a tokba díszítő elemként „belecsavart” négy „csavar”, valamint az acél tokkal kontrasztot képező fekete lünetta amelyen a perckiosztás kapott helyett. Az idő múltával és a Sportura széria fejlődésével ezek a formai elemek megmaradtak. 

A tok továbbra is az integrált szíjjal igen markáns forma világot képviselt, harsány formai elem maradt a fekete lünetta és egyre erőteljesebb és indusztriális hatású lett a „műcsavar” is. Megmaradt a széria jellemzőjeként a színes (sárga, narancs vagy piros) másodperc és segéd mutatók is. A Sportura a Seiko nemzetközi kollekciójának egyik törzs szériája, Ő tölti be mindig a drágább sportóra funkciót, a formai megoldásai és a hirdetései alapján a motor- illetőleg technikai sportokra érzékeny vásárló réteget célozta meg.

 Ekkor robbant az örök újító Seiko bombája, amikor az eddig futó Sportura szériát egy olyan modellel frissítette amely technikailag és formailag is sokkal konzervatívabb, mint az eddig megszokott, de kiválóan vegyíti a modern irányzatokat a hagyományokkal.

Idén a Sportura családban két ilyen újító óra jelent meg egy a jelen eszmefutatás apropóját adó chronograph, és egy kinetic búvár, amely 200 m-ig nyomásálló, és előzmény nélküli a Sportura családban.

Az új chronograph család ügyes rafinériával rögtön hat taggal bővítette a Sportura chronographok népes táborát.

SNAE59P1-es acél tok/acél szíj, fehér számlap, amelynek a mutatói acél és fekete színűek

SNAE61P1-es acél tok/acél szíj, a fekete számlapon a segédszámlapok szürkék

SNAE63P1-es acél tok, fekete lünetta/acél szíj, a fekete számlapon a segédszámlapok kékek

SNAE65P1-es acél tok/bőr szíj, fekete számlap, a másodperc és a perc gyűjtő piros

SNAE67P1-es pvd bevonatos fekete acél tok/bőr szíj, fekete számlap, a másodperc és a perc gyűjtő sárga

SNAE69P1-es acél tok, fekete lünetta/acél szíj, fekete számlap, a másodperc és a perc gyűjtő piros

és létezik a limitált SNAE75P1 aminek a számlapján az FC Barcellona logója található és a segédszámlapok a Barca lilás-bordós színére vannak festve.

A bőrszíjas modelleket divatos úgynevezett racing bőrszíjjal látták el, amelynek a varrása a színes másodperc és percgyűjtő színével egyezik meg.

Amíg csak a neten lévő fotók voltak a modellről, komoly fejfájást okozott, hogy melyik lesz belőle a nekem legjobban tetsző. A szalonban sikerült azokat megnéznem és felpróbálnom, amelyek számításba jöhetek. A próbálgatás során bizonytalankodás nélkül a SNAE67-est választottam.

Az óra szerkezetéről nem lehet szuperlatívuszokban beszélni, mint egynéhány Seiko quartz werkről, de megbízhatóan végzi a dolgát: pontos (havi kb 1-2 mp eltérést észleltem), ébreszt, és 1 órás stoppere van, tachymeter skálával. A tok 100 m-ig nyomásálló és a Seikonál igen ritka tükrözésmentesített zafírüvege van.

Szeretem azokat az órákat, amelyek a típus és a cég múltjára utaló apró utalásokkal vannak ellátva, a Sportura 2011 pedig számos ilyen apró elegáns utalásokat hordoz magán. Az órán nem harsányan és nem túlzó mértékben de mégis domináns a sárga szín, amely utal a Seiko olimpiai és atlétikai múltjára, a sárga szín köti össze a sportmúlttal a friss modellt az cég, tekintettel arra, hogy a nemzetközi versenyeken a sportpályák és arénákban jól ismert seiko időmérők sárga színben díszelegnek, az óra percgyűjtőjének furcsa formája az 1964-es Tokiói Olympián használt stopperek percgyűjtőjét idézi. A számlapon látható "chronograph" felírás pedig azzal a betűtípussal kerül fel, mint amit a Seiko a 80'-as évek óta használ a quartz chronographjain.

A számlapon részemről még soha nem látott megoldással az arab számok különböző festéssel kerültek fel, a páratlan számok (1, 5, 7, 11) fehér festékkel kerültek feltüntetve, a páros számok (2, 4, 8, 10) pedig egy vastagabb ezüst festékkel tüntették fel. A funkcióra vagy a célra még nem jöttem rá, de vannak olyan fénykörülmények, hogy néha az egyik, néha a másik látszik jobban, de ezek a helyzetek nem túl gyakoriak, mindkét megoldás általában nagyon jól létható. Este csak a perc és az óra mutató valamint az indexeknél egy-egy kis „pötty” világít, teljes sötétségben is szépen leolvasható, de nem olyan, mint a ma divatos órák, amelyeknek a fényénél akár olvashatni is lehet.

Foci ide, foci oda nagyon szerethető, kényelmes, jó méretű a mindennapokban használható óra lett.

*Winston Churchill

Gerald Charles Genta (1931-2011) - A tervező zseni

2011. augusztus 17-én 80 éves korábban eltávozott Gerald Genta az óratervezők királya.

Nevéhez főződnek olyan legendás órák formái, mint a Audemars Piguet Royal Oak, a Patek Philippe Nautilus, az IWC Ingenieur vagy az Omega Constellation.

Genta volt az első jónevű, szakma és a közönség által is ismert és elismert óra designer.

Gerald Charles Genta 1931. május 1-én született Olasz emigránsok gyerekeként Genfben. 1951-ben szerezte meg ékszertervezői diplomáját, 20-as éveiben 15 svájci frankért adta el órakészítőknek terveit. Ezekből a tervekből számtalan mennyiséget vettek meg tőle, így mind máig felbecsülhetetlen, hogy ebben az időben mely órák születtek a fiatal Genta tervei alapján. 1961-ben már önállósult óra designerként dolgozott ekkor szerezte meg a mai napig élő hírnevét a szakmában.

Első nevezetes munkája az 1954-es Universal Geneve Polerouter számlap designja volt. Ez az óra a Scandinavian Airlines System (SAS) légitársaság hivatalos időmérője volt. A Polerouter már viseli magán azon formai jegyeket amelyek Genta munkáit jellemzik a 60-as években, amikor Genta az Omegánál kezdte gyümölcsöztetni kivételes tudását. 

Az Omegánál olyan örök klasszikusokat tervezett mint a CK14710 Seamaster vagy a 14900 és a 169.005 ill. 168.009-es a előbbi a C-nek nevezett Constellation utóbbi kettő pedig a csodás Pie Pan Constellation. Genta keze nyomát dicséri az említett Seamaster „rizsszemes” fém szíja is, amely szíj külön gyűjtői ereklye és jellemző eleme a 60-as évek Omágáinak.

1966-ban elkészíti a pályáját elindító Universal Genevnek a Golden Shadow fantázia nevű óra forma tervét. Ebben az évben ez az óra nyerte el a „világ legvékonyabb automata órája címet” a maga csupán 2,5 mm vastagságával.

A 70’-es években teljesedett ki Genta stílusa ebben az évtizedben alkotta meg azon munkáit amelyek ma is meghatározzák a luxusóra piacot, amely órák megkerülhetetlen mérföldkövek lettek a karóra designban. Genta ekkor kezdte el a rá nagyon is jellemző különböző mértani formák fúzióját, a nyolcszög a négyszög és a kör házasításból szebbnél szebb ikonokat hozott létre.

1971-ben ismerte meg a nagyközönség a Genta által tervezett IWC Da Vinci-t a híres Beta 21-es quartz szerkezettel, amely órát az elmúlt években élesztette az IWC büszkén újra.

 

Munkásságának talán legnagyobb műve 1972-ben jött ki, ez volt a Audemars Piguet Royal Oak Jumbo. Ez az óra nyitotta meg a piacot a luxus acél sportóráknak, rögtön egy olyan sokkoló árképzéssel, hogy az akkori arany Patek Philippenél drágábbak voltak. A szaksajtó kétkedve fogadta az árképzést, de azóta igazolta az élet az Audemars Piguet döntését. Az AP először csak 1000 db. Royal Oak legyártását tervezte, a Royal Oak 30. születésnapjára 2002-ben már az AP 150.000 eladott darab felett járt.  

Genta életművének csúcsa a Royal Oak Jumbo. Érdemes tudni, hogy az eredeti Genta terv kizárólag a Jumbo modell volt, annak is az a verziója ahol az AP logó 6 óránál helyezkedett el, a Royal Oak terveit 1970 áprilisában kezdte el felvázolni. Az eredeti fazont három „A” „B” „C” szériában gyártották a 70-es évek közepéig, ezt követően átálltak a ma is ismert logó elhelyezésre 12 óránál.

A Royal Oak nemcsak formájával, hanem speciális tok kialakításával is elővetítette a későbbi Genta művek jellemzői. Az eredeti Royal Oak tokja monoblokkos, az órát elölről lehet szétszedni akként, hogy a hátlapon lévő csavarokat kicsavarjuk amelyeknek ellendarabja a lünettán látható hatszögletű süllyesztett csavar és az így leszerelt lünettán keresztül szedhetjük szét az órát.
A lünettán elhelyezkedő csavarok ötletét Genta a Genfi tónál látott régi típusú búvársisakon található kerek ablak rögzítéséről vette.

A Royal Oak név és forma messzi történelmi játékot is rejt, a maga esztétikai és műszaki csodái mellett.

II. Károly angol királyt üldözői elől a Worcesteri csata után 1651-ben egy tölgy (angolul Oak) rejtette el. Ezt az eseményt ünneplik meg minden évben Angliában május 29-én. A Királyi Tölgy mint a monarchia védelmezője vonult be a történelembe, kivívva hogy az Brit tengerészet egy-egy csatahajója is megkapja a Royal Oak nevet. 1664-től 8 hajó viselte a Royal Oak nevet. Mindezidáig a legutolsó az 1914-ben épült HMS Royal Oak ágyúnyílásának  volt olyan formája mint Genta Royal Oakjának lünettája. Innen kapta a nevet ez a különleges óra.

Két évre a Royal Oak bemutatása után ismét egyedi órát alkotott. 1974-ben a Patek Philippe is megkísérelte a Royal Oak sikerét átvenni. Megbízták Gentát egy szintén acél luxus sportóra tervezésével. Az együttműködés eredménye lett a gyűjtők Grálja a Nautilus. A Nautilson is jól látható Genta stílus jegyei. A nyolcszögletű kör és speciális tok kialakítás. A Nautilust az oldalán található két jellegzetes és harsány stíluselem fül tartja össze, ezeken a füleken az óra hosszában csavarok mennek át amelyek a rögzítik a tok alját és tetejét.

Az IWC sem nézhette tétlenül az új szegmens térhódítását és Ők is megbízták Gentát, hogy tervezzen nekik is luxus sportórát. Genta megint maradandót alkotott és a Da Vinci után az IWC újabb Gerald Genta modellel lett 1976-ban gazdagabb, az Ingenieur SL Jumboval (ref. 1832).

Létrejött a Genta féle nagy hármas:  Royal Oak- Nautilus- Ingenieur. Minden óragyűjtő vágya, és mindenféle órás toplista örök szereplői.
Az eredeti Genta féle terveket a letisztult számlap, a mértani játék a tokkal és a masszív forma ellenére vékony- könnyed megjelenés, az integrált egyedi megoldású fémszíj jellemezte.
A ma ismert Royal Oak, Ingenieur és Nautilus is a Genta tervek tovább gondolása, néhány esetben, mint a Royal Oak Off Shore széria már-már megcsúfolása.

1977-ben Genta fáradhatatlan zseniéjének bizonyságául megalkotta a Bulgari felkérésére a Bulgari-Bulgari-t amely a Bulgári márka bestsellerré vált hosszú évtizedekre és amely formai megoldása mindmáig a Bulgari névjegye lett.

A hetvenes években a pletykák szerint az IWC-vel dolgozott még néhány modellen, de a pletykákról egy kicsit később beszélünk.

Szintén a 70-es évek végén találkozott Genta a Seiko legendás tulajdonosával Reijiro Hattorival aki azt az ötletet adta Gentának, hogy kezdjen saját óramárkát csinálni, Gentának ekkor már meg volt a cége és 1969-óta a Gerald Genta név brandként üzemelt de saját órát ezen a néven nem próbált még árulni.

Ekkor a Seikonak is tervezett Genta egy nagyon kis számban kiadott órát.

A 80-as évek Gentánál az elért sikerek miatt művészileg egy szabadabb bátrabb korszakot nyitott, a korszak amúgy is kedvezett új anyagaival és designjával a kísérletező kedvnek, Genta elindította saját márkáját aminek formai megoldásaival finoman fogalmazva nem a nagyközönség tetszését kívánta kivívni.

Ebben a korszakban tervezte az Omegának a Seamaster Polaris Titan-t (1982), a Cartiernek Ő végezte el akkor már harmadszor felfrissített örök divatos Pashájának az aktuális finomításait (1985). Saját márkanév alatt is szép számban jöttek ki órái, 1988-ban a mind a mai napig több ráncfelvarrás után is gyártott GEFICA modellje.

Ebben az időben szeretett bele a 90-es évekre és később a Genta modellekre oly jellemzővé vált retrográd mutatókba, a képregény figurákba. Brunei szultánja rendelt tőle egy Walt Disney figurával díszített órát. A retrográd mutató, ugró óra kijelzés és a képregényfigura keresztezéséből születek Genta 90-es évek közkedvelt, vidám és játékos szupermodelljei.

Genta egyébként nagy számban egyedi megrendelésre is készített egyedi órát, mint ahogy az első Mickey egeres óra is a szultánnak készült.

1994-ben mutatta be a technikailag és árával is sokkoló Grand Sonnerie modelljét, ami akkor a világ legkomplikáltabb órája jelzőt kapta meg.

1998-ban a Gerald Genta céget és brandet megvásárolta Bulgari, ettől kezdve a Gerald Genta név nem járt együtt a Genta féle tervezéssel, a Genta nevet a Bulgari használhatja, és használja is. Azóta a Bulgarit megvásárolta az LVMH. A Genta név ma már csak a Genta féle Desig hommage lett.

Genta a cégeladás után hobbijának a festészetnek élt, de hamar megunta a tétlenséget és 70 éves korában megalapította a második keresztneve alapján a Gerald Charles márkát, saját óráit ezen a márkanév alatt mutatta be, egy egészen új eddig rá nem nagyon jellemző ovális formavilággal.

Genta egy teljes és tökéletes életművet hagyott maga után. A Genta név és design annyira legendássá vált az óragyártás és a gyűjtők világában, hogy hamar megjelentek a Genta designra hasonlítani akaró, vagy hasonlító modellek, és hamar megjelentek a pletykák is arról, ez vagy az a modell Genta tervezés. 

Ezeket a pletykákat maguk a gyártók sem akarják elhessenteni, hiszen a Genta névvel való együtt említés csakis presztízst növel.

Genta annyira termékeny tervező volt, hogy lehetetlen összeszedni minden tervét, ez is megkönnyíti a pletykák terjedését.

Megpróbáltam összegyűjteni azon márkákat akik ilyen módon hírbe keveredtek és háromféle csoportba szedtem őket,

1. akiknek biztos tervezett de nem tudni, hogy melyik modelljét:

Benrus, Timex, Grand Seiko

2. azon modellek akikről suttogják, hogy Genta modellek de nincs rá bizonyíték, hogy valóban azok lennének, (szinte biztos, hogy nem Genta modellek):

Rolex Oysterquartz, IWC Yacht Club II, IWC Polo Club, IWC Golf Club, Omega Seamster Professional, Omega Marine Chronometer, Omega Speedmaster Lobster, IWC Da Vinci Grande Complication, Patek Philippe Ellipse

3. azon modellek amikre azt mondják, hogy Genta tervezte, de bizonyosan nem az Ő műve:

Vacheron Constantin 222 és az Overseas, Omega Constellation Manhattan és az utódja a ’95.

Ez utóbbi modelleknél érdemes megemlíteni a designert, hiszen Ők is tervező zseninek számítanak.

A Vacheron Constantin 222-t a legtöbb gyűjtő a nagy hármas mellett emlegeti, mint a Genta életmű nagy négyese, és valóban beleillik a sorban minden paraméterével, de 222-t nem Genta tervezte, hanem a fiatal Jörg Hysek.

Az Omega Constellation Manhattan és annak utódja a ’95 (áttételesen a Double Eagle is), megjelenésében sugallja, hogy Genta munkája is lehetne, minden bizonnyal Gerald Genta is büszke lenne rá, hiszen valóban tökéletes esztétikai élményt kínál a Genta féle mértani játékkal, de ezt a modellt sem Ő tervezte hanem Carol Didisheim.

Megérdemli ez a két tervező és modelljeik, hogy megemlítsem illetve bemutassam a munkájukat, hiszen kitűnően jelzi, hogy milyen egy óra ha „Gentás” és mekkora hatással volt Genta az óraiparra és a tervező társaira.

Érdemes tudni, hogy a Genta tervezésű órák nem minden esetben jelentették, hogy annak minden porcikáját Gerald Genta tervezte. Genta már nagyon korán tervező gárdában dolgozott és a cégében a 90-es évekre több százan dolgoztak. Jellemző az iparra, hogy már a 60-as években az Omegánál külön designer dolgozott a számlap indexek tervein.

Néhány Genta által festett óra terv:

 Mr. Gerald Genta (1931-2011)