2011. december 25., vasárnap

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket

Már jó pár éve ez a karácsonyozó és húsvétozó órám. Higuchi-tól vettem a megjelenés évében 3 nappal karácsony előtt. Legnagyobb meglepetésemre karácsony napján házhoz hozta a postás!


Egy Seiko SARB005-ös, a 6R15-ös szerkezettel, fazettázott üveggel, robosztus nagy méretű acél tokkal. Azért ez az a megjelölt ünnepeken ügyeletes órám,mert a színei és fényei miatt olyan mint egy karácsonyfa dísz vagy egy hímes tojás, az extra gyors posta és a karácsonyi kiszállítás miatt pedig pláne, hogy az ünnepekkel kötöm össze. Ez a típus, egy retro (re-editon) órája a Seikónak, az eredeti típus, pont a születésem évében került a katalógusba és nem túl sokáig gyártották, ahogy ezt a re-editiont sem, nekem pedig úgy lehet születési évemre utaló órám, hogy közben egy vadonatúj óra, modern szerkezettel és a mai igényeknek és ízlésnek újra hangolva


Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

2011. december 11., vasárnap

A hosszú élet egyetlen szabálya: „No sport”.* Only Sportura!

Nem tagadom én bekajálok egy-egy jó reklámot, most mégis büszkén elmondhatom magamról, hogy úgy választottam órát, hogy annak reklámja alól teljesen függetlenítettem magam.
Az együtt töltött pár hónap alatt pedig rájöttem, hogy jól választottam.

 
Szerencsére a japán seiko honlap napi frissítéssel lát el információval az újdonságokról, ezért nagyon vártam már az új Sportura alarm chronograph 2011-es modelljét.
A Sportura kollekció mindig is nagy kedvencem volt, de a 2011-essel azonnal szerelembe estem.

Aztán amikor megjelent végre a kereskedelmemben az új kollekció, a legnagyobb sajnálatomra konstatáltam, hogy a kinézet modellt focistákkal hirdetik, nem is akármilyen focistákkal hanem az FC Barcelonával a „minden idők legjobb csapatának” nevezett csapattal. Nekem a foci csak foci, a focista pedig csak focista ezért szívből sajnáltam az a dollár rengeteget amit a Seiko fizetett azért, hogy Én zavarba jöjjek a vásárlás előtt, hogy biztos jó lesz nekem, ha azt hiszik, hogy valamiféle eddig fel nem ismert foci rajongási tünetem miatt választottam az új Sporturát.



Az új Sporturát a legjobban eltalált órák kicsiny és elit táborába sorolom megjelenése alapján.

A Seikonál hagyomány a hagyományokkal szakítani. Bevált típusokat egyik napról a másikra megszűntetni, technikai újítással botránkoztatni és európai szemmel érthetetlen formavilággal alkotni ikonokat. A Sportura pedig ezen hagyománnyal úgy szakít, hogy a konkurenciával összevetve is meglepően szép, arányos és hagyományos forma világot hoz a Sportura családba, úgy, hogy ötvözi a Seiko sportórák és a Sportura család ismérveit egyidejűleg elhagy olyan formai jegyeket amelyek a Sporturákra annyira jellemző volt.

Amikor legelőször láttam az első széria Sporturát egy Auto Relay Kineticet nagyon megfogott benne a neon narancs színű másodperc mutatója, a furcsa tokformája és a tokba díszítő elemként „belecsavart” négy „csavar”, valamint az acél tokkal kontrasztot képező fekete lünetta amelyen a perckiosztás kapott helyett. Az idő múltával és a Sportura széria fejlődésével ezek a formai elemek megmaradtak. 

A tok továbbra is az integrált szíjjal igen markáns forma világot képviselt, harsány formai elem maradt a fekete lünetta és egyre erőteljesebb és indusztriális hatású lett a „műcsavar” is. Megmaradt a széria jellemzőjeként a színes (sárga, narancs vagy piros) másodperc és segéd mutatók is. A Sportura a Seiko nemzetközi kollekciójának egyik törzs szériája, Ő tölti be mindig a drágább sportóra funkciót, a formai megoldásai és a hirdetései alapján a motor- illetőleg technikai sportokra érzékeny vásárló réteget célozta meg.

 Ekkor robbant az örök újító Seiko bombája, amikor az eddig futó Sportura szériát egy olyan modellel frissítette amely technikailag és formailag is sokkal konzervatívabb, mint az eddig megszokott, de kiválóan vegyíti a modern irányzatokat a hagyományokkal.
Idén a Sportura családban két ilyen újító óra jelent meg egy a jelen eszmefutatás apropóját adó chronograph, és egy kinetic búvár, amely 200 m-ig nyomásálló, és előzmény nélküli a Sportura családban.

Az új chronograph család ügyes rafinériával rögtön hat taggal bővítette a Sportura chronographok népes táborát.
SNAE59P1-es acél tok/acél szíj, fehér számlap, amelynek a mutatói acél és fekete színűek
SNAE61P1-es acél tok/acél szíj, a fekete számlapon a segédszámlapok szürkék
SNAE63P1-es acél tok, fekete lünetta/acél szíj, a fekete számlapon a segédszámlapok kékek
SNAE65P1-es acél tok/bőr szíj, fekete számlap, a másodperc és a perc gyűjtő piros
SNAE67P1-es pvd bevonatos fekete acél tok/bőr szíj, fekete számlap, a másodperc és a perc gyűjtő sárga
SNAE69P1-es acél tok, fekete lünetta/acél szíj, fekete számlap, a másodperc és a perc gyűjtő piros
és létezik a limitált SNAE75P1 aminek a számlapján az FC Barcellona logója található és a segédszámlapok a Barca lilás-bordós színére vannak festve.
A bőrszíjas modelleket divatos úgynevezett racing bőrszíjjal látták el, amelynek a varrása a színes másodperc és percgyűjtő színével egyezik meg.

Amíg csak a neten lévő fotók voltak a modellről, komoly fejfájást okozott, hogy melyik lesz belőle a nekem legjobban tetsző. A szalonban sikerült azokat megnéznem és felpróbálnom, amelyek számításba jöhetek. A próbálgatás során bizonytalankodás nélkül a SNAE67-est választottam.

Az óra szerkezetéről nem lehet szuperlatívuszokban beszélni, mint egynéhány Seiko quartz werkről, de megbízhatóan végzi a dolgát: pontos (havi kb 1-2 mp eltérést észleltem), ébreszt, és 1 órás stoppere van, tachymeter skálával. A tok 100 m-ig nyomásálló és a Seikonál igen ritka tükrözésmentesített zafírüvege van.

Szeretem azokat az órákat, amelyek a típus és a cég múltjára utaló apró utalásokkal vannak ellátva, a Sportura 2011 pedig számos ilyen apró elegáns utalásokat hordoz magán. Az órán nem harsányan és nem túlzó mértékben de mégis domináns a sárga szín, amely utal a Seiko olimpiai és atlétikai múltjára, a sárga szín köti össze a sportmúlttal a friss modellt az cég, tekintettel arra, hogy a nemzetközi versenyeken a sportpályák és arénákban jól ismert seiko időmérők sárga színben díszelegnek, az óra percgyűjtőjének furcsa formája az 1964-es Tokiói Olympián használt stopperek percgyűjtőjét idézi. A számlapon látható "chronograph" felírás pedig azzal a betűtípussal kerül fel, mint amit a Seiko a 80'-as évek óta használ a quartz chronographjain.




A számlapon részemről még soha nem látott megoldással az arab számok különböző festéssel kerültek fel, a páratlan számok (1, 5, 7, 11) fehér festékkel kerültek feltüntetve, a páros számok (2, 4, 8, 10) pedig egy vastagabb ezüst festékkel tüntették fel. A funkcióra vagy a célra még nem jöttem rá, de vannak olyan fénykörülmények, hogy néha az egyik, néha a másik látszik jobban, de ezek a helyzetek nem túl gyakoriak, mindkét megoldás általában nagyon jól létható. Este csak a perc és az óra mutató valamint az indexeknél egy-egy kis „pötty” világít, teljes sötétségben is szépen leolvasható, de nem olyan, mint a ma divatos órák, amelyeknek a fényénél akár olvashatni is lehet.

Foci ide, foci oda nagyon szerethető, kényelmes, jó méretű a mindennapokban használható óra lett.

*Winston Churchill